Ivád Község Honlapja

1321 Ivád község "Ivagy-puszta" néven a levéltári adatok szerint ekkor már létezett. Eddig, a várispánság idején ahhoz a királyi birtokhoz tartozott Ivagy-puszta is, mely Pétervásárával, Erdőkövesddel és Nádújfaluval együtt egy birtoktestet képezett. Ekkor kapta meg az ivagyi birtokot Tamás vajda Pétervásárával és Erdőkövesddel együtt.

1456 Az Ivády család neve "Ivagy" formában ekkor fordul elő először a levéltári adatok között. A család két tagja, Ivagy Zsigmond és Ivagy János a Dománházi birtok beiktatásakor már mint királyi emberek szerepeltek s így a család eredete és nemessége a korábbi időkig is visszanyúlik. Ekkor még az Ivagy família tagjai Pétervásárai lakosként voltak nyilvántartva és valószínű, hogy ott is laktak és csak később költöztek ki Ivádra, melyet ekkor, egyes okmányokon "Iwagh" helynévvel is jelöltek és feltehetően még csak tanya volt, néhány jobbágyszállással.

1555 A törökök - adófizetők után kutatva - megemlítették, hogy Ivagyon három elhagyott házat találtak, melyek lakói elfutottak előlük.

1617 Ivagy Imre és Ivagy Dávidné (Zsófi asszony) pétervásárai lakosok végrendelkeztek az ivagyi birtok őket illető, fele részéről. A birtok többi része ekkor nem az Ivagy család tulajdonában volt. Az egyik legjelentősebb tulajdonos a Pálfy család volt, de voltak többen is, akik kihasználva a zavaros viszonyokat, birtoklevelet szereztek és a birtokon osztozkodni kívántak. A viharos történelmi időkben ugyanis a birtokviszonyok meglehetősen áttekinthetetlenné váltak, a birtoklevelek nagyrésze a török hódoltság alatt elvesztek, vagy megsemmisültek és a békésebb időszakban felmerült az igény a birtokviszonyok rendezésére. Az ekkor keletkezett égrendeletekből, adománylevelekből és a birtokok beiktatási eljárásaiból derül fény az akkori családtagok személyére.

1635 Március 22-én II. Ferdinánd király Ivagy Györgynek hűséges szolgálataiért neki és családjának, valamint azok leszármazottainak nemesi címet adományozott. A címadományozást Fülek várában április 18-án hirdették ki.

1655 Július 30-án az Ivagy család Wesselényi Ferenc nádortól donációt (adományozást) kapott Ivagyra.

1656 Július 17-én az ivagyi birtok nádori adományozása ügyében a jászói konvent végrehajtotta a beiktatási eljárást. Mindezek ellenére az ivagyi birtok jelentős része a Pálfyak tulajdonában maradt. Majd a Pálfy-örökösök egyik ága - megúnva az Ivagy családhoz tartozókkal való huza-vonát - a saját birtokrészüket eladták az Orczy báróknak 100 tallérért és egy váraszói házhelyért. Az új tulajdonosok aztán még erősebb harcot folytattak a teljes ivagyi birtok megszerzéséért.

1734 Ivagy István az első, aki a családból Ivagy-pusztára ment ki lakni Pétervásáráról. Ezt követően folyamatosan kitelepült a família többi tagja is.

1738 Lényegében ekkorra fejeződött be az Ivagy családhoz tartozók kitelepülése Ivagy-pusztára. A kiköltözés főleg azért történt, mert így biztonságosabbnak látták a birtok védelmét a Keglevich grófoktól, melyek Pétervásárán már kastélyt is építettek és egyre növelték birtokukat, az Orczy báróktól, akiknek Erdőkövesden volt a majorsági központjuk és a Pálfyaktól szerzett jelentős birtokkal is
rendelkeztek Ivagyon, valamint mindazoktól, akiknek szintén érdekükben állt az ivagy-pusztai birtok megszerzése, illetve növelése.

1748 Az "Ivády " vezetéknév ekkor jelent meg először az egyik okiraton. Ettől kezdve a települést is "Ivád"-nak nevezték.

1778 Férfiágon az Ivády-nemzetség már 34 tagot számlált.

1780 Az Ivády-nemzettség 9 családra tagozódott.

1800 A hadak megnevezése ettől kezdve válik általánossá.

1809 Az összeíráskor 23 nemesi család volt Ivádon és ezek között csak egy volt idegen.

1824 Az összeíráskor 28 Ivády család volt.

1825 Ivád lakossága 393 fő volt.

1830 Ivád lakossága 416 fő volt. Ez a XIX. században Ivád népessége csúcspontjának felel meg, annak ellenére, hogy ez az adat a családtörténeti adatok ismeretében valószínűleg pontatlan.

1841 Az összeíráskor 39 Ivády család volt.

1873 A kolera-járvány és a gyermekágyi láz következtében ebben az évben Ivádon 69 haláleset volt.

1880 Ivád község népességének a mélypontját ekkor érte el, 266 fővel.

1890 Ivád lakossága ettől kezdve ismét növekedett, bár a gyarapodás igen lassú volt.

1903 Nagy tűzvész pusztított Ivádon, melynek során a falu háromnegyed része leégett. A házak zöme akkoriban még fából épült és az erős szél is nagyban hozzájárult a rendkívüli pusztításhoz. A tűz szinte megfékezhetelen volt az emberek által. Végül is a vályogból és téglából épített házaknál sikerült a továbbterjedését megállítani. Ettől kezdve csak a tűz által kevésbé veszélyeztetett vályog- és téglaépületeket építették. Azóta a régi faházakból mára már semmi sem maradt.